Csináltattam illesztéket a Resonic-nál. Ahol is elmondták, hogy májustól már nem rendelnek a 7. kerületben, csak a város másik végén (11. ker. Somogyi út 28-30. Fogtechnikai üzlethelyiség - az Etele térnél van, a 7E-s, a 173E-s és a 103-as busszal, valamint a 19 és a 49-es villamossal lehet megközelíteni). Nagyon szomorú vagyok emiatt.

Az illeszték elsőre alapvetően jó lett, bár az egyiket csiszolgatnom kell még, mert egy lehetetlen helyen nyomja a fülemet.

A kommunikációs tréningre már csak két hely van! Várjuk a jelentkezőket. :)

Update: Elfogytak a helyek a tréningre. Ez azt is jelenti, hogy most el tud indulni. Hurrá! :)

A Hangforrás újra meghirdeti a Kommunikációs tréningünket. (Ugyanis az elsőnél nem jött össze elég ember, hogy elindulhassunk.) Most olcsóbb is lett.

Célunk, hogy egy jó hangulatú, lelkes csoport jöjjön össze, akik mindenféle játékok és gyakorlatok segítségével elindulnak (vagy folytatják) az önismeretük és a kommunikációs készségeik fejlesztését. A csoport alkalmakon étellel, itallal várjuk a résztvevőket és sokat nevetünk, mókázunk majd tanulás címén. :)

Bővebb információ itt. A jelentkezéseket én gyűjtöm. Ezt a jelentkezési lapot küldjétek el nekem kitöltve.

Ha valakinek kérdése van, tegye fel bátran itt vagy e-mailben. Várjuk nagyon az ifjakat is! :)

Évekkel ezelőtt történt, hogy egy személy kifejtette rólam - pontosabban a hallássérülésemről - a nem túl pozitív véleményét egy olyan valakinek, akivel én történetesen jóban voltam (illetve vagyok is), még ha ez az illető számára ez nem is volt nyilvánvaló. Ez a valaki elmesélte nekem a történteket, első sorban azért, mert őt magát is rosszul érintette a dolog, csak erről a "személy" nem tudott.

Én viszont kedveltem az illetőt. Természetesen csalódtam benne és rosszul is esett a véleménye, de némi idő elteltével nem okozott többé negatív érzéseket bennem az esemény. Telt-múlt az idő, ezalatt voltak találkozásaink, beszélgetéseink, én továbbra is kedveltem az illetőt, mert tényleg egy szerethető, "jófej" személyről van szó. Aztán azon kaptam magunkat, hogy a "személy" már legmélyebb magánügyeibe avat be, és olyan mértékű bizalmat mutat felém, amit a múltban történek fényében nagyon nem vártam tőle. Nemrég a számára legdrágább dolgot is rám bízta.

Hát így változnak meg az emberek. :)

A SINOSZ-hoz korábban nem sok közöm volt. Ahogy tagsága túlnyomó része, úgy én is csak évente egyszer mentem be a tagdíjat befizetni és a matricát átvenni. A programjaik nem túlzottan érdekeltek, mert nekem megvolt (és megvan) a magam családi és baráti társaságom, akikkel eltöltöm az időmet. Meg egyébként is, oda csak idősek járnak, és főleg siketek, akik a jelnyelvet használják - gondoltam, s nem tévedtem.

Aztán mostanság megszületett az igény, hogy a helyzeten változtassanak. Jött is a felkérés, hogy én is csatlakozzam a "friss szellőhöz". Ahogy hallgattam a Hangforrás terveit azt éreztem, hogy végre egy olyan projekt, amivel én is tudok azonosulni. A legfőbb cél ugyanis az, hogy a szétszórtan, ismeretlen körülmények között élő hallássérültek valós igényeit találjuk ki, s azokra ajánljunk támogatási és megoldási lehetőségeket. Mivel "rejtve" élnek, azaz a SINOSZba is max évente egyszer teszik be a lábukat, ezért nem tudni róluk túl sokat.

Tovább nehezíti a helyzetet az, hogy nemcsak bennem élt a SINOSZról egy nem túl "napfényes" kép, hanem sokan másokban is. (Ezt a hozzám rendre befutó levelek, vélemények is alátámasztják.) Ez a negatív kép igen makacs dolog, nehéz azt megváltoztatni, és az új szellemiséget észrevetetni.

Mióta a Hangforrás keretein belül (is) dolgozom, rájöttem, hogy egy álomvilágban éltem.  Szinte sokkoló volt számomra megtapasztalni, milyen elkeserítő állapotban van sok hallássérült sorstárs. Az elmagányosodás, a depresszió, az önállótlanság, a kilátástalanság és a kétségbeesés olyan gyakori, hogy emellett a szorongásos és életvezetési problémák üdítőnek tűnnek. A legszomorúbb az, hogy ezek az emberek nem vagy csak alig kaptak ellátást.

Bár magam is hallássérült vagyok, méghozzá súlyos mértékben és nap mint nap szembesülök én is a kommunikációs akadályokkal, mégsem kellett sosem ilyen mértékű elmagányosodást és reményvesztettséget átélnem. Tudom, rengeteget számít a családi háttér, az anyagi helyzet (a hallókészülék és az egyéb lehetőségek miatt), valamint az iskolázottság (talán inkább a képességek), meg az általános tájékozottság is (a szülőké épp úgy, mint a hallássérültté), de nagyon szeretném hinni, hogy van kiút azok számára is, akiknek ezek nem vagy csak részben adattak meg. Hiszen nagyon sok mindent meg lehet tanulni önmagunkról, a világról, a velünk történt események feldogozásáról.

Ezért dolgozunk a SINOSZ, a Hangforrás keretein belül. Talán egyszer képes lesz ez a szervezet összefogni a magyar hallássérülteket és támogatni őket mindenféle téren. Ha ebben mi tudunk segíteni, akkor...

Van egyfajta rossz érzés bennem, amiért pénzért vállalom a sorstársaim támogatását. Ennek csökkentése érdekében, szeretném itt és most elmagyarázni, miért teszem így. Tudni kell, hogy a pszichológusi munka nagyon megterhelő egy ember számára (hiszen folyamatosan súlyos/kevésbé súlyos problémákkal foglalkozunk). Hallássérültként ezen kívül rendkívül kimerítő is az állandó feszült  koncentráció miatt ami a szájról olvasáshoz kell.

Én (és a kollégám is) munka mellett csináljuk ezt, azaz munka után fáradtan nem hazamegyünk, hanem a Hangforrás irodájába dolgozni. Szükségem (szükségünk) van minden motivációs forrásra, hogy ezt megtegyem. A pénz az egyik ilyen.

A pénz ugyanakkor a kliens számára is motivációs forrás: mivel nem szeretne sok pénzt kiadni, ezért hatékonyabban fog dolgozni saját magáért.

A SINOSZ törekszik arra, hogy a tagsága számára biztosítsa a megfizethető szolgáltatásokat, így pl. most is hosszabb ideig biztosítja a tanácsadások ingyenességét, illetve a kedvezményes üléseket. Bővebben itt.

A The Fantastic Flying Books of Mr. Morris Lessmore című negyedórás animációt ajánlanám a figyelmetekbe. Oscar-díjat nyert. Nincs benne dialógus és a könyvekről, az olvasásról szól. Nekem nagyon tetszik. :)

Aki a héten megveszi a Nők Lapját, az találkozhat velem a hasábjain, egészen a pontosan a szobatisztaságról szóló cikkben. :)

Újabb kérdőív egy szakdolgozótól. A téma viszont új: az utazásaink. Pár perc alatt kitölthető.

Nem tudok nemet mondani a szakdolgozatot íróknak, mert én is írtam már kettőt, tudom milyen az. Az elsőnél megfogadtam, h én segíteni fogom őket, nem pedig keresztbe teszek nekik, mint anno nekem egyesek.

Köszönöm azoknak, akik segítik a kompenzációmat. :)))

Bemutatnám nektek, Tündikét. Az anyukájának köszönhetően az arcocskáját is láthatjuk ennek a nagyon édes kishölgynek. :)

A kislánnyal kapcsolatos hozzászólásokat a jövőben is ehhez a posthoz várjuk, hogy ne vesszenek el az információk.

Retekszisz, az anyukája is ide fogja írni a fejleményeket.

"Tündike a terhesség 39. hetében született programozott császármetszéssel, részben az életkorom (42 éves voltam akkor), részben pedig a harántfekvése miatt. Minden rendben ment, Tündike szépen szopott-gyarapodott-fejlődött. Kicsit bizonytalannak tartottuk a hangokra adott reakcióit. Először a férjem biztatott engem, hogy nincs semmi baj, majd én a férjemet. Végül a Nők lapjában az „Olivér története” címmel megjelent írás - mely egy súlyos nagyothallónak diagnosztizált,  majd sikeresen gyógyult kisfiúról szólt -, indított bennünket arra, hogy Tündike hallásvizsgálatát kérjük.

A 6,5 hónapos korában történt BERA-vizsgálat azt az eredményt adta, hogy ép a hallása. 9 hónaposan az otoakusztikus emisszió szintén ezt erősítette meg. Telt-múlt az idő, a zajokra-zörejekre szépen reagált Tündike, de a beszédre nem mindig és nem mindig következetesen.  A végső lökést az adta az újabb hallásvizsgálathoz, hogy ősszel, 22 hónaposan bölcsődés lett és az egyébként várva várt hazaérkezésem hangjaira nem mindig figyelt fel.

Amikorra az újabb BERA időpontja eljött, náthás volt Tündike. A vizsgálat előtt  nem néztek bele a füleibe. Lesújtó eredményt kaptunk: egyik oldalon sem váltható ki válasz 80 db-en sem. Mivel hatalmas volt a különbség az addigi leletek és az új eredmény között, ezért kontrollt kértünk egy másik helyen. Nem azzal áltattuk magunkat, hogy nincs baj, abban viszont bíztunk, hogy nem olyan súlyos a helyzet. Kiderült, hogy valószínűleg a nátha szövődményeként középfülgyulladásból kifolyólag mindkét dobhártya mögött folyadék volt a rossz eredményt adó BERA időpontjában. Ezt nagyjából sikerült akkor kikezelni és az egy hónappal későbbi kontroll-BERA szerint Tündike jobb fülén 60, a bal fülén pedig 70 db a hallásküszöb. Ez végül is minimum 10, illetve 20 db-es javulást jelentett a "80 db-re sem reagál"-hoz képest!

December 6. napján kezdtük a hallókészülékek viselését, a doktornő Widex Flash FL-19-et adott. Szerencsére Tündike már az első átsírt perc után belenyugodott a viselésükbe. Kb. két hétbe telt, mire olyan hangokat is meghallott, mint pl. a golyóstoll-csattogtatás, viszont a beszédre kissé bizonytalanul figyelt a suttogásra meg egyáltalán nem. A Phonak Naída V következett kipróbálásra, ezzel már rohamos gyorsasággal, 2 nap alatt zajlott le az, ami a Widex-szel 2 hét alatt. Ezt is visszaadtuk, részben Zita itt megjelent ismertetőjének hatására, részben pedig azért, mert Tündikének nem is lehetett volna felírni, mert csak hallásmaradványra adható és nálunk valamivel jobb a helyzet.

Időközben megtörtént az ASSR-vizsgálat is, a lelet szerint minden vizsgált frekvencián, Tündike mindkét fülén szinte szimmetrikusan 65-70 db-re tehető a hallásküszöb. A genetikai vizsgálat eredményét még nem érkezett meg.

Két hete audiológiát váltottunk, az új helyen klinikai háttér mellett egy alapos, lelkes és lelkiismeretes, tapasztalt, és nem utolsó sorban kedves és empatikus audiológus asszony foglalkozik Tündikével, ő maga is kisebb fokban hallássérült.  Az itt kapott Siemens Motion 701 P készülékkel minden eddiginél jobban figyel fel Tündike a beszédre. Ezt a készüléket fogjuk véglegesíttetni, már meg is rendeltem nőies gyöngyházfehér színben:). Pedig először kétségbeejtően indult  a dolog, semmit se hallott a várva várt készülékekkel Tündike két nap után sem, de kiderült, hogy ismét a megfázás ment rá a füleire egyhetes szorgalmasan végzett orrszi-porszi orrtoalett ellenére és újra középfülgyulladás lett a dologból. Ősz óta ez már a negyedik eset...és szerdán lesz négy hete, hogy a mostani megfázás elkezdődött.

A fejlesztésről-fejlődésről: járunk szurdopedagógushoz és általános korai fejlesztésre, ugyanis a nagymozgásokban kissé le van maradva Tündike - későn, másfél éves kora után kezdett el járni - és ez a beszédindítás terén is hasznos. Kislányunk főleg az utóbbi időben sokkal inkább szabadon szeretne játszani a fejlesztőben lévő sok szép játékkal, mint "végigdolgozni" a 45 perceket, így inkább javaslatokat kapok ahhoz, hogy mire kellene megtanítani, pl. elsők között arra, hogy tudatosan jelezze, ha valamit meghall. Anitától remek ötleteket kaptam a fejlesztésre! Most ott tartunk, hogy az egyszerűbb kéréseket megérti Tündike, a hangadásai szépek, fejlődött is ezen a téren új hangok kiadásával, figyeli a szájmozgásunkat, próbálja  utánozni azokat, sokat játszik a hangjával, de még nem beszél.

A mai nap fejleménye: a sorozatos középfülgyulladások miatt felmerült a szükségessége annak, hogy időlegesen ún. ventillációs tubus legyen mindkét dobhártyába beültetve. Ez biztosítja a fülkürt megfelelő szellőzését, a dobhártyák mögötti pangó váladék elvezetését, stb... (A hallókészüléket lehet mellette használni.) A mai vizsgálat eredményeképpen jövő hétfőn nemcsak a tubusokat ültetik be, hanem egyúttal Tündike gyulladásos góccá vált orrmanduláját is kiveszik, tehát minden olyan fizikai akadály el lesz hárítva, ami a hallásnak árthat. Örülök, hogy ilyen hamar túl leszünk a műtéten, de persze félek is, hogy mi és hogy lesz.  Szurkoljatok!!! És köszönöm az eddigi sok segítséget is."

Drukkolunk! És várjuk a híreket!

Van még hely a kommunikációs tréningre. A jelentkezési határidőt kitoltuk febr. 12-re. Gyertek! Eddig több fiatal jelentkezett, mint idősebb. Szóval ifjak, hajrá! :)

Kedveseim, kommunikációs tréninget szervezek a kolléganőmmel együtt nagyothallók számára a SINOSZ Hangforrásának égisze alatt. Játékos gyakorlatokon keresztül tréningezzük a különböző kommunikációs készségeket. Tehát nem lesz száraz elmélet, csupa gyakorlatból és élményből fog állni a 3 nap. Az ára 6000 Ft!

Aki úgy érzi, itt a helye, az bővebben itt tájékozódhat és itt találja a jelentkezési lapot. Facebookon is elérhető mindez.

Gyertek!

Sokan találták hasznosnak Zita összefoglalóját - köztük én is. Szerintem annyira fontos, hogy megérdemel egy posztot. Szerencsére Zita nem tiltakozott, sőt. :) Köszönjük Neki!

"A hallókészülékekkel kapcsolatban engedd meg, hogy leírjak néhány gondolatot, melyeket szakcikkekből, készülék leírásokból és otthoni mérésekből szereztem, tehát előre elnézést kérek azoktól a használóktól, akik esetleg tudják, hogy az ott olvasható paraméterek a valóságban nem jelentenek semmit, sőt kérném is Őket, hogy ha valami blődséget írok javítsanak ki.

A kisgyermekeknél elsődlegesen figyelembe kell venni, hogy az ő agyuk, mivel még nem tudnak beszélni, nem egészít ki szófoszlányokat, ezért náluk minden hang külön-külön meghallása fontos. Ehhez az adott frekvencián megfelelő erősítésen kívül NAGYON FONTOS a magas frekvenciatartomány megfelelő erősítése. A magas frekvenciájú hangok felelősek ugyanis egyéb hangok tisztaságáért is. Ezért kell szerintem ELSŐSORBAN az átvihető frekvenciatartomány szélességét nézni, amikor kisgyermeknek hallókészüléket választasz (felnőtt használó nyilván tud hagyatkozni a készülék hangzására).

Csak néhány példa a frekvenciasáv szélességére az általam nézett készülékekből: Widex Fl 19: papíron 6900Hz (a mi beállításunknál: 6300Hz), Phonak NaidaV 5600Hz, Siemens Explorer M:7500Hz P(az erősebb): 6900Hz, Widex Baby (Rite): 10000Hz, Oticon Safari 10000Hz az erősebb készülék 6500Hz, ez utóbbi 3 nem TB támogatott gyerekkészülék. Na jó, persze 7 vagy 10 ezer Hz nem mindegy, a gyártók biztosan jobban tudják, mondhatnánk magunknak, a meglepetés azonban akkor fog érni, amikor egy -akár a netről letölthető- frekvenciamérőbe beszélni próbálsz, mert akkor rádöbbensz, hogy a normál beszéd nem kis százaléka 7ezer Hz fölött fog csúcsosodni, ami nem azt jelenti, hogy abból semmit nem hall a készülék viselője, de a görbének csak az 1/10-ét az optimumát messze nem (c hang 8eHz, sz hang 10eHz, pl.).

A legmodernebb készülékek mind arra törekednek, hogy így vagy úgy de hallhatóvá tegyék a magas frekvenciákat is. Miért olyan nehéz ez? Mert a magas fr-on a nagy hangosítás miatt gerjed a készülék (feedback), ráadásul a hallókészülék-viselők hallása általában ebben a tartományban jelentősen rosszabb(idegi halláscsökkenés). Néhány a megoldások közül: a mikrofon és a hangszóró térbeli elkülönítése (RIC és RITE készülékek többféle gyártótól), A magas frekvenciájú felharmonikusok nem a mikrofonból, hanem képletek/számítás szerint kerülnek a hangszóróba (SoundBrillance a Siemenstől) vagy a magas frekvenciájú hangok áttranszponálása mélyebb frekvenciákra (Naida a Phonaktól).

Ezzel meg is volnánk, probléma megoldva, csak hát nem mindegy, hogy hogyan. Mert nekem legalábbis nem mindegy, hogy 10eHz-ig a (hellyel-közzel) valóságos hangot hallja a gyerkőc, esetleg azon túl is hall (a Siemens SoundBrillance rendszere 12eHz-ig egészíti ki a hangokat)vagy az 5600Hz fölötti hangok be vannak sűrítve a mélyebb tartományba és ezáltal ugye mélyebben is szólnak. (Roland állítása tehát elméletileg megalapozott, hogy a Naida torzabbul szól).

Utolsó és nem elhanyagolható szempont, hogy a különböző megoldásoknak más a célközönsége. A SoundBrillance pl. csak azoknál működik, ahol 4kHz-en 90dB-nél nem nagyobb a halláscsökkenés, és egyelőre csak a felnőtt készülékekben van benne, Rite gyerekkészüléke csak a Widexnek van, 80dB-ig illeszthető, a Naida azonban forradalmi megoldás azok számára, akik semmilyen erősítés mellett nem hallanák a magas frekvenciájú hangokat, mert a csigában ún. halott részek vannak, tehát a hangosítás így sem úgy sem használna, a szélesebb frekvenciatartomány is fölösleges lenne. A Phonak így is reklámozza a készüléket, nagyfokú nagyothallóknak, akiknek 5kHz fölött nincsen használható hallásmaradványa. Az meg már, hogy -tisztelet a kivételnek- a magyar audiológiákon milyen megfontolásból adnak egy-egy készüléket számomra örök rejtély marad.

Most már talán azt is érted, miért nem mindegy nekem, hogy kislányom 50, 80 vagy 95 dB-en hall 4kHz-en, miért nem tudom elfogadni a nagyobb készüléket (hiszen az tud kevesebbet is!). Ja. Nem is értem Südi Iringó miért nem egy 44-es gumicsizmában táncol, hiszen nem szorítaná a lábát..."

Források, ill. ajánlott irdalmak:

http://www.oticonusa.com/eprise/main/SiteGen/Uploads/Public/Downloads_Oticon/The_Hearing_Review/Hearing_Review2.pdf

http://www.phonakpro.com/com/b2b/en/elearning/features/soundrecover.html

http://hearing.siemens.com/en/01-professional/02-bestsound-technology/02-sound-comfort/04-extending-bandwidth/extending-bandwidth.jsp

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2529180/

Egy édesanya, Zita írását láthatjátok lentebb, aki a kislányáról, Julcsiról ír. Ezen poszt alatti kommentelő felületen lehetőség van arra, hogy a Julcsit érintő kérdésekről beszélgessünk.

Kislányom Julcsi, a terhesség 24. hetében született, a sok kezdeti megpróbáltatás ellenére jól fejlődő, figyelmes, kiegyensúlyozott baba, most korrigáltan 1 éves, a kis és nagymozgásokban nincs elmaradva (már egy hónapja jár [?]), a vizsgálatokon felé támasztott feladatokat gyorsan felfogja és kitartóan végzi. A hallássérülés tekintetében azonban többszörös rizikó baba.

A kórházban OAE vizsgálattal nem sikerült megmérni, többszöri újrapróbálkozásra sem, erre én persze egyszer elsírtam magam, amikor az audiológus előszedett egy régi Sokol-rádiószerű készüléket, abból adott hangokat, amire Julcsi elég megbízhatóan reagált (elkezdett cumizni), állítólag a 40 dB-re is. Mi a viselkedésében nem vettünk észre semmi kórosat, a 6 hónapos státuszon (korrigált 3 hónaposan) kiderült, hogy nem lehet kizárólag hanggal megnyugtatni, és nem megbízhatóan fordul a hangokra, de ennek nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, mert akkor még
sok tekintetben el volt maradva, meg hát alig pár hónapja került ki a kórházi zajból, szerintem az én hangomat sem feltétlenül ismerhette (nem hallgatta hónapokon át az anyaméhben...). A hangokra figyelés aztán nem sokkal később valahogy kialakult, szeretett csörgőzni, nevére is felfigyelt, meg is nyugodtunk.

Korrigált 5 hónaposan visszavittük vizsgálatra, akkor megpróbálták a DPOAE-t is de Julcsi közben felébredt, állítólag egy hangot bemértek, illetve 1x próbált a gép kilistázni valamit, de az nem elég, marad az altatásos vizsgálat. Az anaesthes doktornő azonban mikor odamentünk azt mondta, hogy ő nem altatja el, csak ha nagyon ragaszkodunk hozzá, merthogy a gyerek hall (figyelt a beszélőkre, meg a tapsra odakapta a fejét), várjunk még, hátha később már fejlettebb lesz és könnyebben megmérik.

Novemberben (korrigált 10 hó) megtörtént az ASSR vizsgálat és számunkra elég meglepő eredményt hozott, "k.o. közepes fokú hallássérülésnek megfelelő szubjektív hallásküszöb", szólt a diagnózis, ami még Julcsi viselkedése alapján nagyjából hihető is lenne, csakhogy az ehhez tartozó audiogram értékek 500-4kHzig bal fül: 55-70-60-95, jobb fül: 80-60-75-80. Én még másnap felhívtam a doktornőt, hogy ezek az értékek (legalábbis a neten utánaolvasottak alapján) egyáltalán nem közepes hallássérülésnek felelnek meg, mire ő azt mondta, hogy ezekből még 10 dB-t le kell vonni. Igen ám, de a levonást a gép már elvégezte, tehát a mért küszöbértékek még a fent leírt eredményeknél is 10 dB-lel rosszabbak, a hallókészüléket pedig, mint utóbb kiderült, a küszöbérték alapján állítják be.

Bárminemű egyéb vizsgálat nélkül Julcsinak felírták a legerősebb hallókészüléket, merthogy az ASSR tévedhet is, meg a hallása is romolhat, meg a tapasztalat szerint még a küszöbön felül is 10 dB-t rá kell erősíteni stb... Szóval mindent egybevetve, lassan már a 120 dB-es készülék is kevés lett a diagnózis szerint közepesen nagyothalló kislányunknak. Mindezt persze mi csak 3 héttel később, mire elkészült az illeszték tudtuk meg, addig abban a hiszemben éltünk, hogy a legmodernebb, gyerekek számára kifejlesztett készülékkel látják el. A hallókészüléket egy tapssal és egy kulcscsörgetéssel letesztelték, hiába mondtuk, hogy ezekre a zajokra ő készülék nélkül is figyel, erre valahogy nem reagáltak semmit, aztán mi sem forszíroztuk, csak minél hamarabb kikerüljünk onnan.

Itt szeretném leírni, hogy amikor a halláscsökkenés ténye kiderült, és mivel várnunk kellett 3 hetet, elkezdtem összeírni, hogy mi az, amit biztosan, amit nem biztosan, vagy egyáltalán nem hall Julika. Nem biztosnak vettem azokat a dolgokat, amiket csak egyszer v. kétszer figyeltem meg nála. Szinte alig merem leírni a tapasztalataimat, mert aki kicsit is konyít a dB értékekhez, az most vagy engem fog hülyének nézni, vagy - reményeim szerint - az audiogramot tartja teljes képtelenségnek.

Merthogy Julika két elég halkan szóló játékán kívül az összes játékát hallja. Több napon át teszteltem, kis adagokban, pl. úgy, hogy a hintában hátulról löktem őt és néha megszólaltattam egy csörgőt, nem láthatta, nem figyelte és csak akkor fordult hátra amikor valóban volt hang. A kedvenc játékának zenéjére a szomszéd szobából is felfigyel, a skype híváshangjára is, mert akkor a mamival szokott beszélni. A TV-t 7-es hangerőn hallja (előzőleg elnémítva és visszaadva a hangot, a kép nem változik). Hallja az A4-es papír összegyűrését, tépését. Közepes hangerőn a
nevére figyel, igaz a Gyurikára is hátrafordul, de pl. a teljesen más hangzású ribizlire nem. Hallja a parkettarecsegést és a legyeket (ébredés után csendes szobában), ezt onnan tudjuk, hogy fél tőlük, ezért mindig pánikszerűen keresi őket. A magas frekvenciájú és tisztább hangokat hallja kevésbé. A csőxylofont és az sz hangot csak elég hangosan hallja csendes környezetben. Nem hallja pl. a víz csorgatását a kezünkből, a halk suttogást és a kisebb, 3 db kulcsból álló kulcscsomót.

Julcsi viselkedéséről még annyit, hogy (most, korrig. 1 évesen) a furcsa hangokra mindig gyorsan reagál (köhögés, cigányasszony sápítozása az utcán, kutyaugatás, nyomtató) de különösebben nem figyel a beszédre, szerintem még nem ért. Szép hangon gagyog, de a neurológus szerint nem elég változatosan (baba, vava, etye, dide, ada, hete), szokott énekelni is (egy magánhangzót variál), táncolni is zenére. Kb. egy hónapja kezdett utánozni (p hangot, mint a halacska, köhögést, kezével a száján brübrüzik) de ha mondunk neki valamit, nem mindig azt utánozza vissza (baba - dede). Az igazi dilemmánk az, hogy nem tudjuk mi az, amit még betudhatunk a koraszülöttségből adódó lassabb idegrendszeri érésnek és mi az, ami már kórjelző, illetve ez nem is a mi feladatunk lenne, hogy eldöntsük.

Itt Debrecenben két orvost kerestünk fel azzal, hogy ennek az ellentmondásnak, (mármint az ASSR eredménynek és a kislány viselkedésének) a végére járjunk, mindvégig hangsúlyozva, hogy nem a hallókészülék ellen vagyunk, csupán szeretnénk, ha a számára még megfelelő legkisebb készüléket kapná, és nem a méret miatt, hanem mert minél kisebb teljesítményű egy készülék, annál szélesebb frekvenciatartományban képes erősíteni, ami kutatások szerint a gyerekeknél a beszédelsajátítás miatt igen fontos. Erre megkaptuk, hogy "göröngyös útra nem kell Ferrari", és mivel az ASSR márpedig nem tévedhet, kimondatlanul ugyan, de mi váltunk a feldúlt, tagadás fázisában lévő szülők mintapéldányaivá.


Ekkor kezdtem további kétségbeesett keresésbe a neten, melynek eredményeképpen eljutottam erre az oldalra, és javaslatotok alapján felmentünk Bp-re, az Edukidbe, ahol elvégezték a szabad hangteres vizsgálatot. Az Edukidben agyon dicsérték Julcsit, mert vagy két próba után megtanulta a "macit keresni", és a vizsgálatot végző audiológus hitetlenkedve nézte a leleteket, merthogy ő még azt sem zárná ki, hogy ép hallású, mivel a tympanogramja elég lapos, lehet, hogy az indokolja azt a szerinte nem jelentős halláscsökkenést, amit ő mért: beszédfrekvenciákon 35-40 dB-t! 4k fölött azért ennél valószínűleg magasabb a küszöb de tény, hogy még számunkra is meglepő módon, Julcsi majdnem minden hangra reagált, csak mindig kicsit megkésve, mintha hosszabb lenne a reakcióideje. Az egészen halk gyereksírásra azonban rögtön odakapta a fejét, illetve egyszer
mikor az audiológus kopogtatni kezdett, nem a macira nézett, hanem egyenesen elkezdte keresni a kezét.

Az Edukides hölgy továbbküldött a SOTE II Gyerekklinikára, ahol a doktornő szerint a tympano nem olyan rossz, azaz attól még jól kellene hallania, de egyelőre ne kapjon hallókészüléket, nézzük meg, hogy 3 hónap múlva milyen eredményeket produkál, javulhat a hallásfigyelme, stb.

Itt tartunk most, de sajnos mégsem tudok megnyugodni, valahogy egyik oldal sem győzött meg. Időközben éppen ezért vettünk egy professzionális dB-mérőt is, amivel bemértük a játékait (40-60 dB) illetve megnéztük, hogy mi az a legalacsonyabb hangerő amikor még jelez, ha a kedvenc gyerekdalát elnémítjuk (42 dB), na jó, tudom ezek nem frekvencia-specifikus mérések, de mégis valamilyen kapaszkodót nyújtanak. A gond már csak az, hogy a 40 dB-es halláskárosodásra amúgy már adnak
készüléket, és attól tartok, hogy a várakozással további értékes időt veszünk el Julcsitól, mivel épp most lenne a beszédfejlődés szempontjából az egyik legszenzitívebb szakaszban.

Szerintem nem várjuk ki a három hónapot, és végeztetünk további vizsgálatokat, már csak azon vacillálok, hogy mégis vajon melyiket és hol? Ha egyébként könnyen lehet kondicionálni és együttműködik a szubjektív vizsgálatokon érdemes-e egyáltalán objektív (altatásos) vizsgálatot végeztetni? Szerintetek tényleg van olyan eset, amikor megéri várni a hallókészülék-ellátással? Néha arra gondolok, hogy lehetnék türelmesebb, de olyan régóta húzódik már ez a dolog, hogy teljesen elvesztettem a
realitás-érzékemet.

Zita e-mailen is elérhető: kovazitakukacgmail.com

Most kettőt hoztam. Az egyik munkahelyi:

Gyermekdrámáztunk (csoportos pszichológiai módszer) az ovi tornatermében, aminek a ráccsal védett, hatalmas ablakai az udvarra néznek. Ebben az időszakban az óvónénik ki szokták vinni a gyerekeket levegőzni, így a drámásaimon kívül, mindenki kint rohangászott és játszott elvileg. Mi odabent mindenféle sárkányokkal meg hadseregekkel küzdöttünk, és ezt egy sor gyerkőc nézte kívülről... azaz az udvarról (de úgy is fogalmazhatnék, hogy a rács mögül. :D) Az egyik kisfiú vágyódó szemekkel mondja az üvegen (és a rácson) keresztül egy gyereknek (aki valószínűleg nem hallotta): "De jó nektek!" - Én meg leolvastam a szájáról, és büszkén kihúztam magam. :DDD

Ez meg személyes sztori:

A férjemnek van egy olyan hóbortja, miszerint a papucsoknak párhuzamosan kell egymás mellett állnia. Ha ez nem így van, akkor kissé nyugtalanná válik. Néha szoktam ezzel szívatni. (Tudom, tudom, gonosz meg szívtelen dög vagyok.) Ezen az estén is kényelmesen befészkeltem magam az ágyba Ő mellé, mire megjegyeztem, h a papucsaim nem párhuzamosak és elkezdtem számolni, meddig bírja ki azok rendbeszedése nélkül. Erre persze felvette az "erős férfi" álarcát és nyugodtan olvasott tovább. Egy ideig vártam, aztán inkább felkészültem az álmok mezejének meglátogatására: hallóka ki, kényelmes elhelyezkedés, betakarózás. Sok idő eltelt, én már alfában jártam a javában, amikor az uram is befészkelte magát az ágyba. A rugós matracon eléggé felrázott ezzel, így kinyitotam a szememet, mire Z. mondott valamit, amit nem értettem (mármint nem tudtam leolvasni a szájáról). Megismételte, ekkor már annyi átjött, hogy két szóról volt szó valószínűsíthetően kérdő módban megfogalmazva, de még mindig nem értettem. Fel is merült bennem, hogy talán nem is magyar szavakat mond. Harmadikra sem lettem okosabb, de ekkor már kibővítette a Drága a mondatot: ......... .......... a számolásban? Az utolsó szót megértettem, s abból tudtam, hogy az első két szó a "hánynál tartasz" volt. :)

Minden kedves Olvasómnak békés és meghitt karácsonyi ünnepeket kívánok!

A 2012-es évünk pedig legyen sikeres és gazdagító, minden viharfelhő ellenére!

Csak annyit szeretnék mondani, hogy nekem csúcsszuper olvasóim vannak. Jó érzés látni ezt a segítőkészséget, amit Tündike és Julcsi mamája kapott az elmúlt napokban. Büszke vagyok arra, h ennek az én blogom adott helyet.

Szívesen létrehoznék egy-egy postot mind Tündike, mind pedig Julcsi, illetve minden utánuk következő igénylő számára, hogy egy helyütt össze lehessen gyűjteni a rájuk vonatkozó kommenteket. Retekszisz, Zita, ha kéritek, akkor foglaljátok össze a kislányaitokról a tudnivalókat, illetve a kérdéseket (ha még maradtak), és küldjétek el nekem a sevakukactolkienponthu-ra. Ki fogom tenni az írást a blogra.

A felnőtt hallássérültek számára továbbra is él az interjú lehetősége, aminek kommentelésével szintén lehet az illetővel beszélgetni. Akár visszamenőleg is, hiszen az új kommentek úgyis megjelennek a blog főoldalán bármilyen régi is maga a post. Vera jól ki szokta ezt használni. Ajánlom másoknak is a példáját.

Szeretném felhívni a figyelmeteket Zsuzsi kommentjére, ami érthetetlen módon a moderálandók közé került, és csak most derült fény erre. Mivel azóta már számtalan komment érkezett, ezért nem szerepel a főoldalon.

December 7-én (szerdán) lesz a Hangforrás idei utolsó programja. A téma: Az alkotás ereje, avagy pozitív hatásai a lelki egészségre. A foglalkozásokat most is én és Gabi tartjuk.

Aki szeretné kicsit kiélni a kreativitását és ráhangolódni az ünnepekre, annak mindenképpen itt a helye a Hangforrásban 17 órától!

A programra jelentkezés: személyesen az ügyfélszolgálaton, vagy a hangforras@sinosz.hu e-mail címen.


Várunk mindenkit szeretettel!

Beszélgetek egy anyukával:

- A kislányom most épp t...gyulladással van otthon.

"Szegény gyerek, tüdőgyulladása van!" - gondolom magamban és szörnyülködős arcot vágok. Az anya enyhén furcsálódós arckifejezése láttán azonban korrigálom magam: "Csak torokgyulladása van akkor." A beszélgetés további részében be is bizonyosodik ez.

Ide kattintva megjelennek a programok is. A workshop II-t én tartom Gabival. :)

Gyertek!

A héten élménypedagógiai képzésen voltam. Ennek lényege, hogy a saját bőrünkön próbálunk ki számtalan játékot, amiket aztán közösen feldolgozunk a csoporttal. Később e tapasztalatok fényében aztán mi magunk vezetünk gyerekekkel vagy felnőttekkel hasonló foglalkozásokat. Az élménypedagógia lényege, hogy cselekedve tanulj magadról, a társaidról, a közösség működéséről, illetve fejleszd a különböző készségeidet (mint pl. a figyelmedet, az empátiádat, a memóriádat, az együttműködésedet, a frusztráció tűrésedet stb. stb.)

Na most képzeljetek el egy olyan játékot, amely során bekötik a szemedet és egy olyan pályán kell végigmenned, amelyeket igazi egérfogókkal "dekoráltak ki". Itt-ott (közvetlenül az egércsapdák mellett természetesen) "kincsek" (ruhacsipeszek) voltak letéve, amiket fel kellett szedni, s a pálya végéig elvinni. Mindezt úgy, hogy a pálya széléről a párod szóban instruál, h merre menjél, mit tegyél. Eldöntheted, hogy cipővel vagy mezítláb mész végig az úton. Izgalmas helyzet, nem? Főleg egy hallássérült számára.

Nos, én megcsináltam. És szenzációs élmény volt! Persze átalakították számomra a gyakorlatot. Nekem nem kötötték be a szememet, hanem egészen végig a partnerem száját kellett néznem. Eleinte azt hittem, egyszerű menet lesz, mert a perifériás látás segíteni fog, de néhány lépés megtétele után már nem láttam (mivel a lábam közelében volt már a csapda), illetve rá kellett döbbennem, h a perifériás látás csak elnagyolt információt ad. Így hát én is pontosan annyira voltam kiszolgáltatva a társamnak, mint a többiek. De megcsináltuk! :)

Aztán bele kellett tenyerelni a csapdába. Ha gyors voltál, le tudtad fogni a felcsapódó reteszt és nem ütött meg. Mindezt úgy, h a szemed be volt kötve és a társad instruált, h merre és hogyan mozgasd a kezedet. Ezt is megcsináltam pont úgy, ahogy az előzőt. :)

(Az egésznek az a titka, hogy ijesztőbbnek tűnik a helyzet, mint amilyen. Valójában ez az egércsapda nem tud nagyot ütni, sérülést okozni.)

Amivel viszont nem boldogultam, az egy egyszerű szorzótáblás játék volt. Körbe kellett állni, s a középen elhelyezkedő játékvezető mondott egy szorzást (pl. 4x5), miközben rámutatott valakire. Az illetőnek le kellett guggolnia és a szomszédainak kellett bemondani az eredményt. Aki előbb mondta a helyes megoldást, az kiejtette (lelőtte) a társát, illetve helyet cserélt a játékvezetővel. A rám való tekintettel minden középen álló velem szemben helyezkedett el, hogy lássam a száját. Igen ám, de amíg én azt próbáltam eldönteni az artikulációs kép és a hang alapján, hogy hétszer vagy négyszer vagy kétszer esetleg tízszer, ill. ötször vagy nyolcszor (gyorsan és lendületesen kiáltották a feladatot), addigra az ellenfelem már rég az eredményt mondta.

Sokkal jobban teljesítettem az egyszerűsített változatában, amikor halat, zsiráfot vagy elefántot kellett formáznia annak, akire rámutatott a játékvezető, két szomszédja segítségével.

Nagyon jó volt ez a 4 nap, amikor ilyen és még sok más játékot játszottunk reggeltől késő délutánig. Sokat tanultam és sokat tapasztaltam, ráadásul szuperül szórakoztam. Ismét megfogalmazódott bennem, milyen kár, h csupa olyan ember vesz körbe, aki nem szeret/mer játszani.

Egyébként pedig egy jó kis csapat jött össze a képzésen. Elfogadták a fogyatékosságomat, ott igyekeztek segíteni, ahol tudtak, folyton bocsánatot kértek, ha elfelejtettek rám figyelni (hogy pl. beszéd közben felém nézzenek és ne forogjanak).

A végén megfogalmaztam, hogy ebben a módszerben számtalan lehetőséget látok, de végig nagyon éreztem a hallássérülésemből adódó korlátokat, s ez elkeserített. Mármint az, hogy nem tudom megvalósítani azokat a dolgokat, amiket elképzeltem. Kedvesek voltak, mert rögtön ketten is felajánlották a segítségüket, ami bennem újabb lehetőségeket villantott fel. Remélem, valamelyik be is jön.

A freeblog rendszere elég komolyan károsodott, emiatt az augusztus 26 óta írt posztok elszálltak az éterben. Szerencsére innen-onnan össze lehetett vadászni őket, így most újra olvashatóak a blogban. Most a kommentek visszavarázslásán ügyködöm, de attól tartok, nem fog mindenkié előkerülni. Elnézést emiatt, bár nem én tehetek róla!

A Zfornak köszönöm a segítségét, Sándornak meg a kedves aggódását.

Update: Egy kommentet sem sikerült visszaszerezni 2011. aug. óta. :(

November 9-én, azaz most szerdán 17 órakor folytatjuk a tematikus napunkat a Hangforrás LélekPontjában. Ez alkalommal "stresszelni" fogunk szituációkon, hogy aztán megtanuljuk (legalábbis megkíséreljük) kezelni a bennünk lévő érzéseket, gondolatokat, izomfeszültségeket. PowerPointtal, segédanyagokkal segítjük a beszédértést.

Gyertek! Jó lesz.

Korábban írtam már a fodrászkodásról. Azóta történt némi változás. Tudjátok, hogy igyekszem környezettudatosan élni. Ennek megfelelően évek óta natúr samponnal mosom a hajamat, amit azért is nagyon szeretek, mert a zsírosodását megszüntette. Igen ám, de amikor fodrásznál jártam, és hagyományos samponnal mosták meg a fejemet, újra előjött a probléma (így gondoskodnak a sampongyártók, hogy jó sok terméküket megvedd és lehetőleg naponta moss hajat...). A rövid hajamat ráadásul havonta - kéthavonta kell nyírni, így mire újra visszaállt az egyensúly, mehettem újra fodrászhoz.

Emiatt nagyon megörültem, amikor a közelünkben nyílt egy olyan fodrászat, ahol egyrészt natúr termékeket használnak, másrészt pedig bejelentkezés nélkül be lehet állítani hozzájuk bármikor. A hátrány az, hogy egy csomó fiatal fodrász dolgozik ott váltott műszakban, így szinte mindig más vágja a hajamat, azaz mindig el kell magyarázni, h hallássérült vagyok. A másik bibi, h eléggé változékony a minőség, ahogy dolgoznak. Kevés az igazán tapasztalt, profi munkaerő, a legtöbbjük tele van bizonytalansággal, és szinte minden nyisszantásnál kérdőn néznek rám: "igazán akarod, h én ezt levágjam???" :D

Ennek ellenére szeretek hozzájuk járni. Pillanatok alatt letárgyaljuk az aktuális fodrásszal, mit jelent a hallássérülésem a hajvágás folyamatát tekintve, aztán pedig elmondom, milyen sérót szeretnék. Hallóka ki, és mehetek is a "mosodába". A hajmosás egy álom, mert közben finoman megmasszírozzák a fejemet. Fél óra izgalom jön ezután: vajon mi fog kisülni a hajam és a fodrász kölcsönhatásából. :) Kábé a felétől már reszketnek a bizonytalanságtól, úgyhogy kedvesen mosolyogva biztatom őket, hogy nagyon jó, tetszik a dolog, csak így tovább (miközben persze vagy még vizesen a fejemre tapad az egész hajkoronám, vagy a friss szárítástól éppen égnek áll). A hallókám természetesen mindeközben a kezemben, úgyhogy a tükörből szájról olvasva kommunikálunk. :) A végén még egy adag dicséretet megeresztek, bízva abban, hogy talán ez is segít magabiztosabbá válniuk.

Amúgy helyesek, kedvesek, jó a légkör, ott igyekeznek segíteni ahol tudnak, mosolygósak. Így nem jelent stresszt a fodrászhoz járás.

Itt is megtörtént az, amit már máshol is megfigyeltem. Egyszer egy srác levágta a hajamat, majd hónapokig mindig máshoz kerültem. Végül aztán kifogtam megint a srácot, s elkezdtem mondani neki, h hallássérült vagyok, mire közölte, hogy tudja, mert már vágta a hajamat. Nem gondoltam volna, napi sok-sok kliens után hónapokkal később is emlékszik rám. :)

Izgalmas nyaram volt. Ha megkésve is, de mesélek róla részletekben. Egy kis nyáridéző a télre készülődve. :)

Nyár elején, gyereknapot ünnepelvén felkerekedtünk a barátokkal, és az aprónéppel, hogy az évek óta tervezett vácrátóti arborétumot megnézzük. A terv az volt, hogy egy kis séta után megebédelünk, majd kisvasutazunk egyet. De hát ember tervez, aztán meg áttervez, aztán meg feladja. :D A problémák ott kezdődtek, hogy a gyerekek nem tudták annyira élvezni az arborétumot, mint mi, felnőttek (akik ugye már évek óta vágyódtunk oda), ráadásul a benne való kószálás hosszabbra sikeredett, mint azt előzetesen becsültük. Az ebédelés is elhúzódott, így csak versenyautózással értük volna el az utolsó kisvasutat, azt pedig inkább nem vállaltuk be. Szegény gyerekek, eléggé csalódottak voltak. Úgyhogy igazából ez a mi gyereknapunk volt. :)

A Vácrátóti Botanikus Kertről szerintem mindenki hallott már. Egy szóval jellemezhető: gyönyörű! Még csak nyáron volt szerencsém látni, de ide minden évszakban érdemes visszanézni. Az arborétum amúgy arról nevezetes, hogy Magyarországon itt gyűjtötték össze a legtöbb, nem őshonos növényt, azaz azokat, amelyek eredetileg a világ más, gyakran igen csak távoli sarkaiban fejlődtek ki az evolúció gondozásában.

Ez utóbbi pókhálószerűen kusza ágazatú fa becsületes neve bordás lonc Kelet-Ázsiból. Egyik kedvencem.

És ezeken kívül számtalan más szépséget, úgymint gigászi pálmafák, orchideák, erdei kunyhó, pici barlang-alagút, romantikus sétautak, sziklakert stb. Érdemes ellátogatni. Nekem nagy élmény volt.

Október 5-én debütált Hangforrás LélekPontja. Egy tematikus alkalommal indítottunk, amely a kreativitást járta körbe. Nagy örömünkre sorban érkeztek az érdeklődők, míg végül velünk együtt összesen kilencen ültük körbe a kis asztalokat.

Az ún. Torrance-féle Körök feladatot kapták meg a résztvevők bevezető gyanánt, amely egy egyszerű rajzos teszt. Izgalmas volt látnunk, ahogy az instrukciót egymástól eltérően értelmezték, így alkotva meg az újszerű, kreatív megoldásokat. A tesztről és a megoldásokról beszélgetve ismerkedtünk meg a kreativitás főbb összetevőivel:

• Folyékonyság (fluencia) - annak a képessége, hogy nyitott problémákra vagy kérdésekre számos megoldást vagy választ ajánljunk. A körök kreativitástesztnél a körök száma jelentette ezt az értéket.
• Flexibilitás (rugalmasság). különbözőképpen közelítsünk meg, különböző kategóriába tartozó ötleteket gondoljunk ki, vagy különböző perspektívából közelítsünk a feladathoz.
• Originalitás: Egyediség, nonkomformitás a gondolkodás és cselekvés terén. Ha egy személy magas originalitási pontszámot ér el, az válaszának szokatlanságát, újszerűségét, találó, nem konvencionális voltát, ritkaságát jelenti. A problémát nagy mentális ugrással oldja meg. Gyakran él egyszerű formák szokatlan összehozásával.

Ezek segítségével gondolkodtunk a saját alkotóképességünkről. További információk segítettek szélesíteni a témát, míg eljutottunk a hétköznapi kreativitáshoz. Megállapítottuk, hogy nekünk, hallássérülteknek bizony jó néhány, mások számára egyszerűnek tűnő helyzetben kell(ene) egyedi megoldásokkal előrukkolnunk. Emiatt is fontos, hogy a kreativitásunkat fejlesszük. Erre tanultuk meg az ötletbörze módszerét, amely az alábbi lépésekből áll:

1. A probléma felvázolása és megbeszélése

2. Esetleg a probléma újrafogalmazása (így kiderül a probléma sokrétűsége)

3. Maga az ötletbörze fázis

Szabályai:

• Szabadon szárnyalás: mindenki minden felmerülő gondolatát, ötletét mondja el, gátlások nélkül, szabadon, függetlenül attól, hogy mennyire tartja azt jónak vagy értékesnek
• Ítélkezés felfüggesztése: se a saját, sem mások felmerülő ötleteit ne kritizáljuk, ne véleményezzük
• Mennyiségre törekvés: a lényeg, hogy minél több ötletet összegyűjtsünk.
• Kölcsönös megtermékenyítés: egymás ötleteit tovább lehet vinni, át lehet alakítani, tovább lehet fejleszteni, de a részletekbe itt még nem szabad belemenni.

4. Értékelés: az ötletelési fázis során egy moderátor minden felmerülő ötletet lejegyez. Most van lehetőség azok megbeszélésére. Lehetséges menete: a leírt ötleteket csoportosítani, kigyűjteni a legvadabb, legbizarrabb ötleteket, bennhagyni a megvalósíthatóság szempontjából legjobbakat, és azokat rangsorolni, értékelni.

5. Döntés: a legjobbnak tartott megoldás kiválasztása és kivitelezése.

6. Ellenőrzés: bevált a megoldás? Ha nem, akkor ki lehet próbálni a második legjobb megoldást.

Miután megismerkedtünk az ötletbörze módszerével, rögtön ki is próbáltuk. Kértük a résztvevőket, hogy mondjanak egy-egy helyzetet, ami számukra nehézséget okoz, illetve még nem találták meg rá a jó megoldást. Egyszerűbb és összetettebb problémák is felvetődtek. Az idő szűkössége és az új, szokatlan feladathelyzetre való tekintettel végül a legegyszerűbbet választottuk ki. Rövid időn belül sok megoldási javaslat született, amiket aztán csoportosítottunk és mérlegeltük a megvalósíthatóság szemszögéből. Végül a probléma gazdája ki is választotta a számára legszimpatikusabb megoldást.

A résztvevőkkel megállapodtunk abban, hogy a következő alkalommal, ami november 9-én lesz 17 órakor, egy összetettebb problémán fogjuk kipróbálni az ötletbörze módszerét. (Új érdeklődőket is szeretettel várunk.)

Tervezzük, hogy több írásos anyag alkalmazásával fogjuk segíteni a beszédmegértést (powerpoint diák, táblára írás, segédanyagok), a kommunikációt támogatandó.

Október elején a MACIE által szervezett fejlesztő, rekreációs hétvégén jártam Kaposváron. Pontosabban csak szombaton. Szülőklub tartására kértek fel ugyanis. A belinkelt oldalon jól összefoglalták a lényeget, úgyhogy erről most nem írnék. Inkább az élményeimről.

Amikor érkezésem után beültem a szülők közé, döbbenten vettem észre, milyen sokan vannak (nem tudom pontosan mennyen, 50 körülire saccoltam). Éreztem, ebből még gondom lesz. Ugyanis körben ültünk, de a velem szemben lévők olyan távolra kerültek tőlem, hogy nemhogy a hangjukat nem hallottam, de még a szájuk is picire zsugorodott, azaz a szájról olvasás sem nagyon jöhetett szóba.

Szerencsére akadtak jó erős hangú személyek, köztük a tanító néni, Burucs Erika, aki bár legtávolabb ült tőlem, mégis minden szavát értettem. Már csak ezért is szerencsések a hozzá kerülő hallássérült gyerekek - no meg a fantasztikus lelkesedése és profizmusa miatt is. Élmény volt őt hallgatni.

Az is segített, hogy minden jelenlévő tudta, hallássérült vagyok, így ott segítettek, ahol tudtak.

Bár a szülőklub alapvetően beszélgetős műfaj, öntudatlanul is olyan módszereket alkalmaztam, ami az idő legnagyobb részében másképpen aktivizálta a résztvevőket.

Mivel magam is 1 órás csúszással kezdhettem el a foglalkozást, és az utánam lévő program nem volt csúsztatható, ezért rövidebb időkeret jutott rám, mint amire előzetesen felkészültem. Ennek köszönhetően mire az igazi beszélgetős szakaszhoz értünk volna, le is járt az idő. Sajnáltam, mert attól tartottam, fontos kérdések szorultak a résztvevőkbe. Ugyanakkor megkönnyebbülést is okozott, mert az igencsak rövid beszélgetős szakasz több nehéz pillanatot hozott, mint az előtte lévő bő 1 óra.

De amiért ez elmesélem, az a megvilágosodásszerű élmény, hogy megtaláltam a megoldást: BE KELL ÁLLNOM A KÖR KÖZEPÉBE ÉS JELENTKEZÉSES RENDSZERREL LEHET CSAK FELSZÓLALNI (hogy tudjam, merre kell fordulnom). Büszke vagyok magamra. Valaki dicsérjen meg. :))))

Köszönöm a MACIE-nak és a kaposvári Hallod?! Szülőklub Egyesületnek a meghívást. A jó hangulat és a lelkesedés már messziről érezhető volt. Nagyon jól éreztem magamat közöttetek.

Aki szívesen találkozna velem és Gabival, azt szívesen látjuk ma 17 órakor a Hangforrás helységében.

A kreativitással ismerkedhetnek meg azok az érdeklődők, akik szerdán (okt. 5.) 17 órakor ellátogatnak a Hangforrás következő programjára. Egy egyszerű, de jópofa teszt fog segíteni minket abban, hogy megismerkedjünk a kreativitás fogalmával és összetevőivel. Utána a mindennapi életünkben való szerepére vetünk egy pillantást, és a fejlesztési lehetőségeit járjuk körül, hogy az életünk során felbukkanó helyzetekben hasznosíthassuk a saját kreativitásunkat.

Idő: 17-18:30 között

Helyszín: H-1068 Budapest, Benczúr u. 21. - de ne menj be a nagy kapun, hanem fordulj balra, s ott találod meg a Hangforrás feliratú kis ajtót. Oda térj be. :)

Bejelentkezés: hangforras@sinosz.hu - ajánlott bejelentkezni, de kötelező.

A program ingyenes!

Engedjétek, hogy bemutassam a kolléganőmet, akivel együtt fogjuk vezetni a Hangforrás Lélekpontjának programjait, ill. akit szintén meg lehet keresni egyéni tanácsadás keretében.

K. Veréczi Gabriella

Kaszásné Veréczi Gabriella  vagyok. 1979. szeptember 28-án születtem Sopronban. Az egyetem alatt kerültem fel  Budapestre, jelenleg Gyömrőn élek férjemmel és kislányommal. 2004-ben végeztem az ELTE BTK (PPK)-n pszichológia szakon és tanárképzésen.  Azóta  egy gyermekotthonban dolgozom, ahol széles problémakörrel és korosztállyal van lehetőségem foglalkozni. 2005-ben kezdtem a klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus képzést a SOTE-n gyermek szakirányon.

Pszichológusként  szívesen foglalkozom gyermekekkel, serdülőkkel és fiatal felnőttekkel is. Tanulmányaim során a kognitív- és viselkedésterápia, illetve a személyközpontú terápia módszereivel ismerkedtem meg. Önismereti munkám által a pszichodráma, az aktív analízis és a relaxációs módszerek is közel állnak hozzám.  Gyermekekkel való munkámban játékokkal, bábokkal, rajz és egyéb tesztekkel, Winnicott-féle firkajátékkal dolgozom. A gyerekekkel kapcsolatos problémák esetén rendkívül fontos a szülővel folytatott konzultáció. A tanulási és magatartási problémák hátterét felderítve a megoldás keresésében a szülő és a gyerek aktív együttműködése elengedhetetlen a megoldás megtalálásában.

Időpont kérhető:

• SMS-ben vagy telefonon: 06 30 5434855
• E-mailen: vereczigabi@gmail.com